Az endovasculáris terápia és a standard gyógyszeres kezelés azonos eredménnyel jár az arteria basilaris elzáródás okozta stroke-ban.

Az arteria basilaris akut elzáródása eredményesebben kezelhető, ha a standard thrombolitikus kezelés mellett endovaszkuláris intervenciót is bevetünk.

Az olyan esetek mintegy felében, ahol a „tisztázatlan eredetű tudatzavar” a vezető tünet, a neurológiai ok az elsődleges. Az esetleges vissza nem fordítható károsodások megelőzése érdekében fontos az ok gyors felis­merése és kezelése. Ideális esetben a sürgősségi felvételkor belgyógyász és ideggyógyász is részt vesz a beteg ellátásában.

Hogy lehet három, egymástól szak­mailag távol eső közleményt közös keretbe foglalni? A kapcsolódási pont az, hogy mindhárom gyakori neurológiai betegségeket, illetve tüneteket – tremor, szédülés, alvás alatti légzészavarok – tár­gyal. Bár mind a három területen jelentős paradigmaváltás zajlott le az elmúlt évti­zedekben, ennek ellenére a közlemények­ben leírtak jelentős része még mindig nem ment át kellően az orvosi köztudatba, sőt számos téves, elavult nézet uralkodik vonatkozásukban.

Az Interventional Management of Stroke Phase III (IMS III) Trial fő célkitűzése a protokoll szerint alkalmazott endovaszkuláris kezeléssel kiegészített intravénás szöveti plazminogén-aktivátor (tPA, tissue plasminogen activator) (innentől: endovaszkuláris csoport) és az önmagában alkalmazott intravénás tPA összehasonlítása abból a szempontból, hogy miként befolyásolja a 3 hónap múltán meghatározott kimenetelt 3 hónappal az ischaemiás stroke után.

A mechanikus thrombectomia (MET) az akut ischaemiás stroke (AIS) adjuváns vagy alternatív terápiája azokban az esetekben, amikor az intravénás trombolízis (IVT) kontraindikált vagy nem hozza meg a kívánt hatást. A közelmúltban nyilvánosságra hozott vizsgálatok azt jelezték, hogy a MET sikerességi aránya magas, az esetek jelentős részében artériás rekanalizáció érhető el, miközben a szövődmények előfordulási aránya csekély.